A legtöbb finnugor nemzet irodalma nem kellőképpen feltárt. Történelmük során számos csapás érte őket, ezért sokszor legfontosabb alkotásaik sem jelenhettek meg, abban az esetben pedig, amikor ezek mégis hozzáférhetővé váltak, nem a megfelelő gondozást kapták. A magyar irodalom klasszikusai között is találhatunk olyat, amelyik méltatlanul elhanyagolt vagy pedig csupán cenzúrázott formában hozzáférhető mind a mai napig. Fontos költői és írói hagyatékok váltak az enyészeté amiatt, hogy nem a kellő időben és nem a kellő módon kerültek publikálásra, ha egyáltalán kiadásra kerültek. Kevés a szakértelemmel összeállított kritikai kiadás, a szép nyomdatechnikával kivitelezett facsimile, gyakran bibliográfiák, forráskiadások hiányoznak. Ennek okai leginkább politikatörténetünkben gyökereznek, ám mára elhárultak. Sőt mostanra olyan technikai eljárások jelentek meg, amelyek segítségével túl lehet lépni a hagyományos szövegkiadási módokon, a digitalizáltság segítségével a szövegvariánsok és fogalmazványok hiteles írásképükkel is beléphetnek a sokszorosítás munkájába. Mindez a kritikai kiadások formalizálásának újragondolását is megkívánja.
Napjaink filológiájának épp ezért az a feladat jutott, hogy kellő alapossággal lásson hozzá ahhoz a munkához, amelyet az előző korszakok idején nem végezhetett el a megfelelő módon: klasszikusaink kiadásához. Ez elemi feltétele annak, hogy saját nemzeti irodalmunk az oktatás, a tudományosság és a szélesebb olvasói rétegek számára is hozzáférhetővé váljon. A jól megcsinált szövegkiadások ahhoz is hozzájárulhatnak, hogy a klasszikusok kanonikus helye a magyaron kívül más népek irodalmában is módosuljon. Idegen nyelvekre ugyanis csak azokat a műveket lehet valamiképpen lefordítani, amelyek ehhez eredeti nyelvükön már a megfelelő formában megjelentek.
* * *
1990 Pécs: az akkori Janus Pannonius Tudományetem Magyar Irodalmi Tanszéke és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság rendezésében elkezdődött egy konferencia sorozat, amely új kérdezőhorizontot nyitott a hazai irodalomtudomány történetében. A huszadik század végének horizontjáról visszatekintve a modernség jellemzőit és periódusait tekintette át. A modernséget – első fázisában: – a művek monologikus megalkotottság-eszményét beteljesítő, – második fázisában: – az ettől az eszménytől elvezető dialogikus poétikai gyakorlatot hangsúlyossá tevő és klasszicizálódáshoz segítő folyamatként írta le; a folyamatot a zárt kompozíció megalkotásának igényétől az önmagában ellentmondásokkal telítődő szöveg megnyílásának mozzanataiig vezetve vizsgálta meg – az imigyen értelmezhető szövegek összeszerkesztődéséhez vezető folyamatként olvasva újra a század irodalmi termékeit. Ennek az – azóta már a Miskolci Egyetemen folytatódó – újraolvasásnak során a korábban kompozícióba zárt, különböző jelentésekkel megterhelt célképzetes szöveg felszabadult: az írói önkény ellenében keresni kezdte előbb a szövegek jelentésektől elváló intertextuális előéletét, utóbb különböző művészeten belüli, majd azon mindinkább túlvezető antropológiai kapcsolódásait. Paradox helyzet állott így elő: a vélt vagy valós alkotói retorika megszüntetése végül egy hasonlóan meghatározott, gazdag kiterjedettségű antropológiai jellegű olvasói retorikával helyettesítődik. Esterházy Péter szlogenné vált metaforájával: „a posztmodern kelgyó önfarkába harap”.
Egy évtized elméleti kereskedése olyan kérdések feltételéhez adta meg az alapozást, amely az irodalomtörténetet visszavezette a társadalomtudományok szférájába – természetesen elkülönbözve minden ezt megelőző praktikus és politikus, tehát ideológikus jellegű kapcsolatkeresési módtól. A poétikával foglalkozó olvasó filológusként kezdi ismét definiálni önmagát: egyszerre keresi a szöveg hiteles formáltságát, intertextuális paramétereit és a megszólalási módjába kódolódó coincidentiákat. Ebben a magát filológiaiként definiáló antropológiai olvasói retorikában jelenhet meg a régió, mint olyan mező, amely egyrészt történeti keretként szerepelhet, másrészt éppen történetiségéből következően a jelenben olyan befogadóként funkcionálhat, amely az alkotói retorika fókuszában összegyűlt textusokat hitelesen tudhatja közvetíteni az olvasói retorikához: antropológiai meghatározottságú kérdéseket inspirál. A régió ezzel olyan szűrőként szerepelhet, amely az egybeszerkesztődött és újraolvasható textusokat-szövegeket sajátos kérdésekkel tudja az olvasás során feldúsítani. A szövegek létében az olvasó (pontosabban: az ezáltal meghatározódó olvasó) mikéntjére képes rákérdeztetni.
Természetesen amikor a régióról, mint mezőről beszélünk, nem a leszűkítés – nevezzük nevén: a provincializmus – megjelenési formájára gondolunk, hanem éppen arra a megkérdezhető és megkérdezendő másságra, amelyben – Goethe terminológiájával élve – a kisvilág rekonstrukciója egybeolvasható a nagyvilág felismerésének folyamatával.
* * *
Mi sem lehet alkalmasabb a fentebb felvázolt mező létrehozására mint egy univerzitás helykereső törekvése a számára adott régióban. Bárha minden egyetemalapítás személyes ambíciók és politikai aktualitások következménye, hatásában mégis a régió mező-jellgének kifejeződése. A mi esetünkben konkrétra fordítva a szót: a Miskolci Egyetem több mint harmadfélszázados honkeresése, ma véglegesnek tekinthető honfoglalása Miskolcon, egy valaha nemzetközileg is frekventált kereskedelmi, utóbb vasúti csomópontként és ipari központként, politikatörténetileg pedig kül- és belpolitikai „átjáróházként” funkcionáló városban; az egyértelmű műszaki jelleg önmagából gerjesztett fokozatos kiegészülésigénye humán vonatkoztatottsággal; és legújabban egy másik, az utóbbi válságos évszázadok magyar történelmének szinte minden eseményével kapcsolódott tájegység – Sárospatak – bekapcsolódása a maga hagyományosan kikísérletezett pedagógiai meghatározottságával – talán a legizgalmasabb mező lehetőségét kínálhatja fel annak antropológiai végiggondolására, hogy a történelmi kényszerűségek és utóbb – nem egyszer erőszakos – politikai akaratok milyen összeszerkesztődésében fogalmazható meg a Miskolci Egyetem valójában posztmodern jelleget felmutató mai konglomerátuma. [A definíciót nem divatból használom, modell értékként kezelem: hiszen ez az egyetem önmagát a legszorosabban követett hagyományos keretek között, a szertartások, szakestélyformáltságok, kari önállóságok-másságok egymás megismerésén alapuló tiszteletben tartása által szerkesztette magát univerzitássá – ugyanakkor éppen az így született önálló egységek (karok) olyan önmagukban is ellentmondásos jelleget hordozó, az összegészben egymástól elkülönböző sajátos „szövegként” jelenhetnek meg, amelyek ugyanennek a szerkezetnek állandó szakításpróbáját is folyamatosan létrehozzák.]
Coincidentia oppositorum. Csak egyetlen véletlenül adódott példával jellemezzem ezt az alaphelyzetet! Szinte egyszerre emelkedik két név az egyetem kétféle meghatározója irányából: a Gépész Kar hangsúlyosan logisztikai jellegzetessége a Bay Zoltán nevével dicsekvő országos alapítványhoz kapcsolódik, a mi Bölcsészettudományi Karunk pedig első akadémiai támogatottságú kutatóhelyét Szabó Lőrinc munkássága filológiai feltárásának és poétikai kérdezésének szentelheti. Bay Zoltán és Szabó Lőrinc gimnazista koruktól a legbensőbb barátságban éltek, a Tücsökzene emlékezése figurálisan kapcsolja össze személyüket, az 1945 utáni Szabó Lőrinc líra kozmikus ihletettsége pedig poétikailag kapcsolódik a világhírnevet biztosító Bay-féle holdradar kísérlettel. De legyek itt teljesen személyes is: nagybátyám, a korán elhalt Dr. Papp György Bay tanársegédjeként részese volt a nagyszerű kísérletnek, Amerikába is követte munkatársaként mesterét; én magam pedig életemet szentelem a barátság másik ágán alkotódó Szabó Lőrinc-i életmű kutatásának. Annak a Szabó Lőrincének, aki éppen egy évszázaddal ezelőtt ebben a városban látott napvilágot, mindmáig a város történetének legkiemelkedőbb személyiségeként. Ezzel alkalmat szolgáltatva egy olyan kérdező-kutató hely megalapítására, amely a régióba helyeződő bölcsészet egyik legfontosabb legitimációs pontja.
Egy posztmodern módon magát újjászerkesztő egyetem és az Örök Barátaink fordításköteteit (igaz még a klasszikus modernség teljesrealkotottságának keretei között) posztmodern módon nem szerzőkként, de szövegekként összeszerkesztő költő jelenléte egy univerzitást szinte a semmire szervező városban – kell ennél izgalmasabban összeolvasható-kérdezhető mező? Filológus legyen a talpán, aki az imigyen önmagát szervező mezőben feladatra találva közel tud férkőzni a művekként összeálló szövegekhez. Ha jól készült, és ha jól kérdez, otthont tud itt teremteni: olyan kérdéseket feltéve, amelyek a szövegekben mindenféle újdonságra képesek rámutatni; itt és most, vissza a történelemben és előre az időben.
Már Erasmus – ma úgy fogalmaznánk a filológiát és antropológiát példásan kapcsoló előkép – úgy gondolta, hogy két ütköző igazság közül igazság lehet mind a kettő, bár elménk nem tudja egyszerre befogadni. De a költő képzelete igen! Ehhez kapcsolja a maga következtetését Cs. Szabó László: „minden időben omló és épülő korok határmezsgyéjén élünk, belső ellentéteinkkel.” Az a Cs. Szabó László, aki az amszterdami Mikes Kelemen kör számára – úgymond: a nyugati világ főhajtásaként a hazai kimagasló teljesítmények előtt – javaslatot fogalmazva, a párizsi Irodalmi Újságban véleményét nyilvánosan is publikálva, 1983-ban éppen a Szabó Lőrinc-kutatás – akkor még egyszemélyes – eredményének ítélte a kör emlékplakettjét. Akkor a plakettet és adománylevelét a határon átcsempészve lehetett csak ebbe a hazába juttatni. De ne csak rá hivatkozzam, megelőzőleg Sőtér István a Kortárs 1981, 4. számában Szabó Lőrinc és összegezője címmel itthon is méltatta a műhelyteremtés lehetőségét. De mindkettőjüket előzte még a hatvanas évek vége felé, éppen miskolci, az akkori egyetemet is bevonó látogatásainak emlékezetétől ihletődötten is a nagy programtervező Németh László. Két levelében is hangsúlyozta a feladat fontosságát, nemzeti értékként kezelését: „Látom, hogy Szabó Lőrinccel foglalkozol. Ő is egyike azoknak, akiket szép csendesen ki akarnak iktatni a köz-emlékezetből. Nehéz, de szép feladat e könnyelmű feledés s bűnös feledtetés ellen dolgozni.” (1966. november 17.); „Örülök annak is, hogy Szabó L.-könyved halad … hiszem, hogy a társadalmilag hálátlan téma ebben az esetben is nagy szellemi s mesterségbeli gazdagodással fog járni: hisz a kritikus pályája a tehetsége mellett elsősorban a szegődésétől függ – hogy mire teszi fel magát” (1967. szeptember 15.; lásd: Németh László élete levelekben, II. kötet 1042., III. kötet 170.) De visszaigazolást kaptam másik oldalról is a rendszerváltás pillanatában, amikor egy – akkor politikai szerepet is vállalt – filozófus ekként vélekedett Szabó Lőrinc kiadásomról: „K.L. – aki már a Napló, levelek, cikkek 1974-es kiadásával és azóta a Harminchat év lenyűgöző leveleskönyvének, a Bírákhoz és barátokhoz megdöbbentő vallomásainak sajtó alá rendezésével óriási szívességet tett minden magyar irodalombarátnak – tavaly megmutatta az olvasóközönségnek, hogyan változtathatja meg egy filológus az irodalomtörténetet.” (Tamás Gáspár Miklós: A rendszerváltás zimankója [Szabó Lőrinc: Bírákhoz és barátokhoz, Vers és valóság], Élet és Irodalom, 1991. ápr. 5. 10.)
Új vendég a fogó, mondja a gyermekjáték a maga bölcs tapasztalatával. Új vendégek vagyunk, új szempontok szerint próbálunk kérdezni. „Táj épül omlik” a szövegben, de a régióban is: olyan környezetbe helyeztettünk, amely – higgyük – alkalmas mezőt szervezhet a szöveg köré, és a szöveg olvasásához ihlető régiót társíthat.
* * *
Az irodalomtudomány – mint megjelenési formájában történeti jellegű stúdium – minden időben szembe kell nézzen azzal a tudományfejlesztési feladattal, hogy az időben létrejövő újabb és újabb klasszikus értékű eredményeket, életműveket beemelje a nemzeti és világirodalmi kánonba. Szabó Lőrinc indulásakor a Nyugat úgynevezett nagy nemzedéke (Adytól Móriczig) még csakis „mai magyar irodalom” szinten volt befogadott, mint ahogy a magam ifjúságában Szabó Lőrincet közvetlenül halála után ugyanezzel a megjelöléssel szerepeltettük kortársi rendezvényeken. Az azóta eltelt időben csak a magam munkásságában egy háromkötetes nagymonográfiát (1970 és 1980 között), egy kismonográfiát (1985), a költő pályaképét (2001) és politikai életrajzának végiggondolását és dokumentálását (2006), valamint a poétikai helyzetét bemérő monográfia két kiadását (1992, 1996, ezzel nyertem el az irodalomtudomány doktora fokozatot) jelentettem meg, és közreadtam jelentős mennyiségű dokumentumkötetet, utóbb pedig egyik doktoranduszunk társaságában két kiadásban is verseinek definitív gyűjteményét, majd ezt követve megindítottuk a Szabó Lőrinc szöveguniverzum teljességét megjelentető sorozatot az Osiris Klasszikusok keretében. Emellett Lászlóffy Aladár, Rába György valamint Steinert Ágota a hetvenes években megjelent monográfiái, és Baránszky-Jób László alapvető tanulmányai, a Pécsett majd a Miskolci Egyetemen 1990 és 2000 között évente megrendezésre kerülő szakmai kollokviumok, és az általam a kilencvenes évek közepén egy cikluson át szerkesztett nagy múltú irodalomtörténeti folyóirat, az Irodalomtörténet, utóbb pedig a Ferenczi Lászlóval közösen szerkesztett Irodalomtudomány című folyóirat publikációs lehetőségeit kihasználva a felnövő, ma már PhD-s minősítettséget elért fiatal kutatók (köztük a Szabó Lőrinc-értelmezés élvonalába felnövő Kulcsár-Szabó Zoltán és Lőrinc Csongor, valamint Kovács Béla Lóránt, Menyhért Anna, Szele Bálint és a költő gyorsírását elsajátító és az ezáltal megfejtésre kerülő szövegeket publikáló Lipa Timea) publikációi mind azt bizonyítják: Szabó Lőrinc azon nagyságrendű költőként tudatosodott a nemzeti irodalomtörténeti kánonban, hogy költészete a legjelentősebb magyar klasszikusok között tartandó számon, megkerülhetetlen jelensége a huszadik századi irodalomnak. Ez a kanonizált helyzet megköveteli a költő életének, életművének, poétikai újdonságainak a lehető teljességre törekvő feltárását.
Ehhez elengedhetetlen fontosságú az életmű szöveguniverzumának a lehető teljességre törekvő feltárása, valamint az általa megjelenő elméleti újdonságok bemutatása. Mindezeket az alapkutatási és kutatásfejlesztési eredményeket ugyanakkor alkalmazni kell az irodalomtudomány egészében való tudatosításra, annak továbbfejlesztésében, hazai és nemzetközi szintjének esetleges módosításában. Ezt figyelembe véve tervezzük a kutató munkát. Szabó Lőrinc költészetének nemzeti értéke, nemzetközi összehasonlíthatósága és klasszikus poétikai eredményei okán a legjelentősebb magyar klasszikusok közé tartozik. Kutatásaink az alapkutatásban az életmű teljességre törekvő feltárását (szövegkiadás, életrajz, bibliográfiai paraméterek megalkotása), az elméleti újdonságok (poétikai, ideológiai, történelmi jelenségcsoportok) tudatosítását tervezik, korszerű infrastrukturális lehetőségek felhasználásával. Eredményei kutatás-fejlesztésként az irodalomtudomány további fejlődésében, hazai és nemzetközi szintjének módosításában jelennek meg.
* * *
Mik azok a feladatok, amelyeket a Miskolci Egyetemen folyó Szabó Lőrinc-kutatás fel tud vállalni? Több nekifutás után néhány területen alapvető munkát végeztünk eddig is, és tervezzük folytatni a továbbiakban is.
Szövegkiadások. Eddig megjelent 1974-ben Napló, levelek, cikkek címmel a Szépirodalmi Könyvkiadónál a költő levelezésének válogatása, életrajzi cikkeinek és a vele készített interjúknak néhány darabja és 1945-ös naplójának töredéke (az életrajz kikerekítése célzatával); a Magvető Kiadónál 1989-ben és 1993-ban Harminchat év címmel két kötetben a költő összes, a feleségéhez írott levele, 1990-ben Bírákhoz és barátokhoz címmel a teljes 1945-ös Napló, két igazolási védőbeszéde; 1990-ben összes verseinek és versmagyarázatainak gyűjteménye Vers és valóság címmel az én sajtó alá rendezésemben, 2000-ben Huszonöt év címmel a Korzáti-szerelem teljes dokumentációja a magam és egyik doktoranduszunk, Lengyel Tóth Krisztina sajtó alá rendezésében. A Szabó Lőrinc centenárium nagy eseménye volt a Szabó Lőrinc összes verseinek kétkötetes gyűjteménye az Osiris Kiadónál, amely közreadta a költő eddig ismert verseit. Ehhez kapcsolódik 2001-ben a Vers és valóság. Bizalmas adatok és megjegyzések: az 1990-ben megjelent szöveg revideált és jegyzetelt kiadása, a világirodalmi ritkaság számba menő szöveg, amely a költő élete vége felé lediktált versmagyarázatait foglalja magában, megvilágítva minden versének keletkezés és problématörténetét; ezt követi az új kiadásban a Vers és valóság címen ismert szöveg eddig ismeretlen folytatása, a Bizalmas adatok és megjegyzések címmel elmondott emlékezés, amely ifjúkori szerelmeit beszéli el egészen házasságáig, illetőleg bemutatja A huszonhatodik év szonettjeiben meggyászolt szerelem történetét. A két szöveget Kiss Katalin és Lengyel Tóth Krisztina rendezte sajtó alá és látta el magyarázó jegyzetekkel. A költő ifjúságának és pályakezdésének éveit két dokumentumkötet összegezte eddig: a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Népművelési Propaganda Iroda közös kiadásaként 1979-ben jelentettem meg Kelevéz Ágnes társaságában az Érlelő diákévek kötetet, ennek felújításaként 2000-ben a Debreceni Irodalmi Múzeum kiadványaként a Csokonai Kiadónál Bíró Éva doktoranduszunk készítette Az ígéret városa (Szabó Lőrinc Debrecen-élménye) című gyűjteményt, benne publikálva a fiatal Szabó Lőrincnek iskolatársával, Juhász Gézával folytatott levelezésének sértetlen szövegét, valamint a Dienes Kató által megőrzött, Szerelmi naplónak elnevezett 1917-es szöveget.
Bárha korábban megjelentek a költő tanulmányaiból, cikkeiből válogatások, de ezeknek műfaji tisztázatlansága megkívánja az újabb, teljességre törekvő, műfajilag elkülönített kiadásokat. A szövegkiadás során, a szöveghitelesség biztosításával, a lehető teljesség igényével az Osiris kiadó gondozásában az Osiris Klasszikusok sorozatban megjelent az Emlékezések és publicisztikai írások kötet 2003-ban, Kemény Aranka volt doktoranduszunk gondozásában, és ugyanő készíti folytatását, az Irodalmi tanulmányok kötetet. 2008 könyvheti könyveként várjuk a Vallomások című kötetet, amely a költő összes naplójegyzetét, interjúit és álomleírásait, valamint a Tücsökzene és A huszonhatodik év vázlatait-tervezetét tartalmazza Horányi Károllyal gondozzuk a kötetet.
Az Örök Barátainkat, a költő által halála előtt összeállított műfordítás-gyűjteményt egységes egésznek tekintjük, a költő látomásaként kezeljük a világirodalomról. Éppen ezért az összeállítás sértetlenül hagyásával jelentettük meg a szöveget, az életrajzi jegyzetanyag felfrissítésével. Utóbb a kutatás előrehaladásával pótkötetben közöljük a költő többi versfordítását. Ennek előkészületeként két kiadványt jelzünk.
Nagy jelentőségű a Miskolci Egyetem Könyvtár Levéltár Múzeum által megszerzett könyvritkaság, amelyben Szabó Lőrinc aláírásával igazolja, hogy ő a Paul Verlaine Nők című adatolatlan megjelenésű kötet fordítója, és Babits a kötet előszavának készítője. (Ezt kiadáspolitikai okokból is külön kiemelem: mivel a Helikon Kiadó 1983 adatolt kiadása után is egy újabb kiadásban „ismeretlen műfordító” megjelöléssel adták ki ismételten ezt a könyvet.
Szabó Lőrinc német műfordításainak kritikai antológiája, Kontor István PhD dolgozatának melléklete ma már kéziratos voltában is kézikönyvként funkcionál. A költő összes német fordításának a költő által használt fellelhető német szövegeit, a fordítás fogalmazványait, variánsait egybegyűjtötte, és összehasonlításul melléjük idézi a versek egyéb magyar fordításait is. Az antológia CD-változatát web-lapunkon is megjelentetjük.
Szabó Lőrinc máig kiadatlan drámafordításait – köztük klasszikus értékűeket -- kis kötetenként jelentettük meg a debreceni Csokonai Kiadó gondozásában.. A köteteket egy-egy doktorandusz, illetőleg már minősített kutató kísérő tanulmányával és sajtó alá rendezésével jelentettük meg. A köteteket az adott irodalom vezető szaktekintélyei vezették be. A sorozatot Bíró Éva szerkeszti.
Shakespeare: Vízkereszt, vagy: amit akartok. Sajtó alá rendezte, a fordítás elemzését készítette: Szele Bálint. Az 1954-ben készült kiváló fordítás mindmostanáig nem jelent meg nyomtatásban. Bevezetőjét Bécsy Tamás professzor írta.
Catherine Turney: Keserű aratás. Sajtó alá rendezte, a fordítás elemzését készítette: Szele Bálint. A szóban forgó mű a világirodalom egy kevéssé ismert alkotása. Írója, Catherine Turney 1905-ben született, és ismert forgatókönyvíró volt; számos sikeres film fűződik a nevéhez. Életének utolsó éveiben romantikus regényeket, életrajzokat írt, többek között Elizabeth Medora Leigh, Byron lányának életrajzát. 1998-ban halt meg Los Angelesben. A négy felvonásos színmű Lord Byron és féltestvére, Augusta Leigh szerelmének történetét viszi színre. Szabó Lőrinc 1938-ban fordította le a darabot, melyet a Nemzeti Színház Kamaraszínháza ugyanebben az évben be is mutatott. A háború után a darab többek között a scarborough-i Stephen Jones Színházban is műsorra került. A tanulmányban szó esik a darab korabeli előadásairól, fogadtatásáról is. Bevezette: Bécsy Tamás professzor.
Zygmunt Krasiński gróf: Pokoli színjáték Drámai költemény négy részben, Franz Theodor Csokor német fordítása alapján. Sajtó alá rendezte Szele Bálint. Zygmunt Krasiński Mickiewicz és Słowacki mellett a világirodalmi rangú lengyel romantika legismertebb alakja. A Nagy Emigráció írója és mint említett kortársai, állam nélküli nemzete sorskérdéseinek megszólaltatója. A vátesz költőknek nevezett triász tagjaként Krasiński életét is meghatározta a levert 1830-as nemzeti felkelés. Paradox-módon úgy, hogy elmenekült előle, és úgy, hogy kínzó kételyeivel együtt beleírta legjelentősebb munkájába, a magyar nyelvű megjelenésre váró Pokoli színjátékba. Krasiński műve (eredeti címe: Nie-Boska Komedia, 'Istentelen színjáték') a XIX. századi világdrámák és emberiségköltemények sorába tartozik. Kérdései és poetikája a Fausthoz, Az ember tragédiájához és a Per Gynthöz teszi hasonlatossá. Világköltemény, egyetemesen emberi igényű dráma, wagneri értelmben: Gesamtkunst. A négyrészes Pokoli Színjáték két drámát foglal magában, egy családi és egy társadalmi drámát, ugyanannak a főhősnek, Henryk grófnak, a költőnek kettős tragédiáját. Mindkét dráma a szeretet kérdéseit boncolgatja. Krasiński poétikája egyszerre modern és mélyen romantikus. Művében a hamis, önzően individualista romantika veszélyeit mutatja fel a szeretet, alázat, közösségi szellem romantikájának továbbélése reményében. Szabó Lőrinc fordítását a Németh Antal-féle Nemzeti Színház (1936), majd hangjáték formájában a Magyar Rádió (1979) mutatta be. Nyomtatásban viszont ezidáig nem jelent meg, miközben a drámai költemény már minden európai nyelven olvasható. A kötet kísérő tanulmányát Kiss Gy. Csaba készítette.
Hanns Johst: Thomas Paine. Sajtó alá rendezte és a művet bemutatja: Kontor István. Furcsa bemutatóra került sor 1937. november 12-én a budapesti Nemzeti Színház 100., jubileumi évadán: a magyar–német kulturális együttműködés keretében az expresszionistaként induló Hanns Johstnak (1890–1978) Thomas Paine-ről szóló színművét játsszák Szabó Lőrinc fordításában, magyar rendezésben, csupán a németországi kísérőzenét (Mark Lothar) véve át. Az érdeklődés hiánya miatt mindössze hat előadást megérő darab címszereplője Jávor Pál. A szabadon kezelt életrajzi elemekből építkező, 8 képre tagolt expresszionista szöveg nem a lélektani motiváció, hanem jelszavak („szabadság”, „Amerika”) és – a rövid jelenetekben – élesen exponált helyzetek segítségével mutatja fel az ismeretlenségből előbukkanó prófétát, lánglelkű agitátort, a szellemi népvezért, a független Amerika „kitalálóját” és a francia forradalom ünnepelt szabadsághősét, a konvent tagját, majd annak – a darab második részében – 17 éven át (!) foglyát, a szegényen, ismeretlenül Amerikába visszaérkezőt, a partraszállás első kiábrándulásainak hatása alatt öngyilkos Paine-t. Nem a politikai gondolkodót, politikafilozófiai eszmék közvetítőjét, hanem az újságírót, a forradalmi dalszerzőt, az éles elméjű vitázót és nagyhatású agitátort formálja Johst a történelmi személyiség alakjából. Szereplőit, helyszíneit tekintve teljesen független Németországtól, független[íthető] az aktuálpolitikától, s megtartható a (magányos) forradalmár sorsszerű tragédiájának szintjén. A budapesti színrevitel ambivalens voltát szövegszinten egyrészt a depolitizálás (és a politikai tendenciával röviddel Gömbös halála után szembehelyezkedő) irodalmi igényesség jelzi a fordító személyének kiválasztásával és a már említett műsorrenddel; másrészt a közönség bojkottja egyértelmű állásfoglalásként értelmezhető a hivatalos német [kultúr]politikával szemben. A fordítás – miként az eredeti – átlagos kvalitású szöveg; nem emelkedik ki az expresszionista alkotások sorából. Kiadása – megfelelő adatolással és kommentárral – mégis számottevően járulhat hozzá a kultúrtörténeti diskurzushoz: elsősorban a recepciókutatásnak kínál többféle olvasatot. E megkésve bemutatott expresszionista darab a (kényes helyzetű) Nemzeti Színház játékpolitikájának színvonal-őrző, politikamentes, olykor konfliktusvállaló törekvéseit is reprezentálja.
Strindberg: A csöndes ház. Sajtó alá rendezte és a művet bemutatja: Kontor István.
A kritikai kiadás elkezdése. Mindezek a munkálatok a kritikai kiadás megindítását célozzák. Az utóbbi két OTKA pályázati ciklus (OTKA T 013884 és T 25486) azt a nevet viseli: a kritikai kiadás előkészítése. A feladat – a tudományos előkészítés mellett – egy új technológiai megvalósítás elgondolása. A digitális fényképezés segítségével első megjelenítésben a variánsok képi egymásmellé tételét szándékozunk megvalósítani. Az ismert mennyiségű és formátumú kéziratok a pálya 1945 előtti korszakára indokolttá teszik ezt a megjelenítést, ugyanakkor kiegészítésként lehetővé teszik a hagyományos típusú kiadásforma párhuzamos megvalósítását. Problémássá a két kései ciklus (a Tücsökzene és A huszonhatodik év) fogalmazványainak száma és írásképe teszi a hagyományos leírási formátumot. Jelen web-lapon ennek elkezdésére teszünk kísérletet. A Szövegek és kiadások című mappa ennek a keretét adja. Benne a Föld, Rdő, Isten összes variánsának közlését. A továbbiakban ezt a keretet töltjük fel. Jelenleg a nem közgyűjteményekben lévő variánsok és kéziratok összegyűjtését végezzük, mellettük jelezve az archivumok adatait is. Egyedülálló feladatot vállalva magunkra.
Hazai és külföldi Szabó Lőrinc-helyszínek dokumentálása. A helyszínek állandó változásnak vannak kitéve. Kérésemre örökítették meg fényképsorozattal annak idején a költő szülőházának bontási folyamatát. Ezek a képek ma már a Herman Ottó Múzeum tulajdonában találhatók. Elkészítettük 1980-ban Vékes Endrével beszélgetés és fényképezés (Flesch Bálint) rögzítésével a Korzáti-szerelem budapesti helyszíneit (Megtalálható a Petőfi Irodalmi Múzeum Hang- és Művészeti Tárában). A centenárium évében magam jártam végig Szabó Lőrinc 1942-es háromnapos bulgáriai utazásának színhelyeit Az út emléke egy kis bulgár Szabó Lőrinc válogatás és kísérő topográfiai tanulmány. A továbbiakban az ötletszerű rögzítést szisztematikus felmérés és feldolgozás követi. Szabó Lőrinc kevés külföldi utazását partnereivel írásban is rögzíttette, s ha egyedül járt, levelekben pontosan leírta, rajzban rögzítette, képeslapon megjelölte a meglátogatott helyszíneket, amelyeket azóta sorozatosan feltérképezünk. A legfontosabbak: Szabó Lőrinc és Korzáti Erzsébet Cseh-Morvaországi utazásának, Szabó Lőrinc és felesége Észak-olaszországi utazásának, Szabó Lőrinc többszöri Kelet-Adriai utazásának dokumentálása. Németországi utazásainak különböző helyszíneivel és problematikájával külön foglalkozunk. Eredményei a Szabó Lőrinc-kultusz külföldi kiterjesztését jelenthetik: a magyar irodalom értékeinek emléktáblával is megjelölhető helyszíneinek feltárását. Leletmentést és nemzeti értékeinknek külföldi tudatosítását jelenti a feladat. Az Események mappa Emléktáblák fejezete részletesen bemutatja ezeket a már eddig megjelölt külföldi helyeket.
Ezúttal egy olyan külföldi kapcsolatra utalunk, amelyre már nem utazhatott el a világháború zárása idején Szabó Lőrinc, mégis egy önálló kötettel tudtuk dokumentálni a kapcsolódását. „Finnország jutott eszembe és Kangas Helena: talán oda mehetnék, ha jobb világ lesz.” – írja Naplójában Szabó Lőrinc élete talán legválságosabb pillanatában, 1945 júniusában. De mit keres ebben a naplóban Finnország, ahol a költő sohasem járt, és ki lehet az ismeretlen finn asszony, akinek legfeljebb két levele található a költő hagyatékában. Kangas Helena alakja mindaddig rejtély maradt, amíg Labádi-Bertényi Gizella, a turkui egyetem magyar lektora több hazai folyóiratban be nem mutatta a Magyarországon ismeretlen finn újságírónőt. Helena Kangas (sz. 1913. június 10. Turku, lánykori neve: Helena Kulovaara) első férje, Einar Kangas halála után férjhez ment az ismert színházi rendezőhöz, Wilho Ilmarihoz, és ettől kezdve Leena Ilmari néven vált hazájában neves újságíróvá, színházi kritikussá és szerkesztővé. 1943 áprilisától a magyar állam újságíró-ösztöndíjasaként egy teljes évet töltött Magyarországon, ahol sok helyütt megfordult, de legjobban a fővárosban érezte magát. A finn nagykövetség, illetve gyorsan növekvő ismeretségi körének segítségével, valamint jó ízlésének és máig megőrzött fogékonyságának köszönhetően fel tudta térképezni a magyar kulturális és művészi élet aktuális problémáit. Az irodalom, a művészet nem egy nagy alakját meginterjúvolta, s ismereteiről, észrevételeiről a finn közönséget is tájékoztatta a turkui Uusi Aura vasárnapi leveleiben. Labádi-Bertényi Gizella fordításában magyarul is olvashatóvá váltak az 1943–1944-ben Finnországba küldött magyarországi riportok. Az Argumentum Kiadó 2001-ben Az én Magyarországom címmel jelentette meg a kötetet, amelynek a Hungarológiai Kongresszuson történő könyvpremierjén és sajtóbemutatóján a fordító Labádi-Bertényi Gizella is megjelent tolmácsolva az idős írónő üdvözletét. A könyv előkészítése során végiggondoltuk Szabó Lőrinc finnországi kötődését, Koskenniemi- és Kettunen-fordításait, és megtaláltuk tervezett – de végül a háború fejleményeként elmaradt – finn és svéd hivatalos utazását (ezekről a tényekről két tartui – észtországi – kontrasztív konferencián, 1996., 1997. számoltam be; megjelent: az Észt hungarológia 77/ Eesti hungaroloogia 75. című kötetben [szerk: Anu Nurk, Tonu Seilenthal], Tartu, 19978. 4357.)
A másik Miskolc városához kapcsolódik. Az 1956-os miskolci szerzői est történelemformáló eseményeivel foglalkozik Fazekas Csabának a Bíbor Kiadónál 2000-ben megjelent A ciklon szélcsendjében című történelmi és dokumentum kiadványa. Ezzel egyidőben született emléktábla a Kossuth utca 11-es épületen, melyet évenként az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján megkoszorúznak a város honpolgárai és vezetői.
Szabó Lőrinc Füzetek. Szabó Lőrinc költészetének világirodalmi kontrasztív bemutatása valamint Szabó Lőrinc életrajzi vonatkozásainak publikációja. A Szövegek és kiadások mappa az eddig megjelent 8 kötetet teljes terjedelmében olvashatóvá teszi, és a két következő munkapéldányát is bemutatja.
A Szabó Lőrinc-könyvtár adatolt feldolgozása. Ezt a munkálatot a Szabó Lőrinc-kutatás megkezdése óta a talán legfontosabb feladatnak tartottam. A könyvtár a költő halála óta a család őriző munkájának eredményeként változatlan állapotban megmaradt. Tudjuk, milyen nehézségekkel jár nagy íróink széthordott-elpusztult könyvtárainak utólagos rekonstruálása Zrínyitől József Attiláig, illetőleg a háborúban elpusztult Baumgarten könyvtárral elveszett Babits és Tóth Árpád könyvtár darabjainak számbavétele. Szabó Lőrinc számára a könyvtár alkotóműhely volt, amelyet 1944-ben három irodalmi díj pénzügyi segítségével építtetett fel végleges formában. Az ostrom megkímélte. A könyvtár különbözik – és ezt mindig hangsúlyoztam – írótársainak gyűjteményétől. Nála a kevesebb és legötletszerűbb a magyar anyag. A legfontosabb a német, majd az angol és francia, valamint a latin és görög nyelvű gyűjtemény. A könyvek beszerzésének datált adatait maga a költő jegyezte be, és munka közben számtalan glosszával és egyéb bejegyzéssel látta el a műveket. Ebből a szempontból könyvtára leginkább a Szentkuthyéhoz hasonlítható: mindkét esetben a könyvtár része az életmű teljességének. A könyvtárjegyzék lényegi fontosságú a Szabó Lőrinc művek létrejöttének követése, a fordítások nyomon kísérésének szempontjából, – de igen fontos hozzájárulást jelenthet költészete és gondolatrendszere elméleti és poétikai feltárásakor is. Szabó Lőrinc századunk költői gondolkozásában egyik paradigmaalkotó személyiség, tehát a könyvtár ismerete, a költő tájékozódásának azonosítása kutatásfejlesztési szolgálattal jár, a modernség egészének poétikai és eszmetörténeti vizsgálatánál a könyvjegyzék nélkülözhetetlen kézikönyv lesz. (Anekdotikus elemként jegyzem meg, hogy a hatvanas évek végén Rába György azért hagyta abba Szabó Lőrinc-kutatásait, mert nem tudott hozzáférni a könyvtár adataihoz, és ezek ismerete nélkül nem tartotta lehetségesnek a munka továbbfolytatását. Én szerencsésebb helyzetben, bármikor megnézhettem a könyveket, áttekintésem van is róluk, de kézikönyvben rögzített adatismeretem nekem sem lehetett.) Korábban hol a feldolgozást végző alkalmas személyt nem tudtunk találni, ha pedig jelentkezett vállalkozó, akkor személyes okok (előbb az özvegy idős-beteges volta, utóbb Lóci betegsége) akadályozta a munka elkezdését. Miután az akadályok elhárultak OTKA pályázat (T 025486) segítségével két doktoranduszunk (Forgács Anita és Györe Gabriella) áldozatos munkájával megszerveződött az adatok xeroxos rögzítése (Ezek dossziékba gyújtve megtekinthetők a Kutatóhelyen). Az így begyűjtött adatokat a könyvtáros szakmában is járatos irodalomtörténész, Buda Attila összegezte, és a Szabó Lőrinc Füzetek két kötetében leírta, a hiányzó adatokkal Darmó Magdolna kiegészítette. A két füzet web-lapunkon is olvasható. Ezáltal legalább is rekonstruálhatóan leírtuk a könyvtár anyagát és formáját. Megjegyezni kívánom, hogy még ez a publikáció sem felel meg elvárásaimnak, Darmó Magdolnával tovább dolgoztunk rajta, utóbb pedig egyik doktoranduszunkat bízzuk meg a végleges formábaöntéssel. És ha elkészül, web-lapunkon megjelenítjük.
* * *
Mindennek a Szabó Lőrinc-kutatásnak szervezeti keretet biztosít a Miskolci Egyetem, amely a költő szülővárosában a Bölcsészettudományi Kar megalapításával egy időben létrehozta az OTKA, a Széchenyi Terv és az MTA TKI támogatásával, illetőleg a doktori program bevezetésével a Szabó Lőrinc Kutatóhelyet. Ezáltal mód nyílt a korábban, négy évtizeden át nagyrészt egyszemélyes feladatként funkcionáló Szabó Lőrinc-kutatás tapasztalatainak átadására, módszereinek elsajátíttatására. Az egyes ember létezése és munkabírása véges, Szabó Lőrinc nemzeti értéke, nemzetközi összehasonlíthatósága és klasszikus poétikai eredményei szükségessé teszik a team-munka biztosítását. Azt hiszem, a feladat végig vitele nemzeti kulturális értékeink megmentésének és támogatásának az egyik legaktuálisabb része. Hiszek a munka szükségességében és értékében – ezért is tettem fel erre kutatói életemet.
A Szabó Lőrinc-kutatás eredményeit (amelyben segítőleg és támogatólag közreműködik – viszonossági alapon -- a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattára, a Digitális Irodalmi Akadémia valamint a Miskolci Egyetem Felnőttképzési Regionális Központja, és amely munkában a legkitűnőbb segítőtársra találtam Horányi Károly személyében) web-lapunkon juttatjuk el a kutatókhoz és az érdeklődő irodalomkedvelő olvasókhoz.
A weblapot a 2004. október 4-én, hétfőn 17 órakor a Károlyi-palota Dísztermében rendezett, a Miskolci Egyetem Szabó Lőrinc Kutatóhelye újabb köteteit bemutató műsor keretében szemlélhették meg először a jelenlévők. Formába öntőik Kiss Katalin és Ulrich Gusztáv voltak. A web-lap felújítása 2007 nyarán és őszén történik, Rutkai-Órás Enikő, Rutkai Balázs és Sárközi Eszter szerkesztésében, Bálint Zoltán web-mester megjelenítésében.
A www.szabolorinc.hu, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karán működő Szabó Lőrinc Kutatóhely web-lapja az OTKA (T 38252 majd K 60204) és 2006 december 31-ig az ME--MTA TKI közös projektjeként, 2007 január 1-től az ELTE-MTA Általános Irodalomtudományi Kutatócsoport (TKI 252 „Filológia mint az interpretáció kulturális technikája”) Kulcsár Szabó Ernő akadémikus vezette projektjének keretében működik.
Kabdebó Lóránt